2015. július 12., vasárnap

Hétzáró pónizmus

Halihó! 

Örömmel jelentem be, hogy sikerült kijózanodnom a másfél liter tömény pia után, amit magamba döntöttem, ezért pedig mindenképpen jár a póni! Nem gondoltam, hogy egy vacsi a szomszédban olyasféle dolgokat von maga után, minthogy indokolatlanul felhívok egy kibaszott dívát, név szerint Annát, és öt percen keresztül utánozom neki az ostor hangját (még szerencse, hogy az ostorcsattogás mindig indokolt). Viszont, hogy így nézem a hívásnaplómat, van benne egy TÖK IDEGEN SZÁM, de szerintem jobb, ha nem tudom, kit rejt maga mögött…


Újból bebizonyosodott, hogy egy hiró vagyok, ugyanis azok után, hogy egy életre elintéztem a májamat, felkeltem REGGEL HATKOR, elmentem Gyulára a piacra, és rendkívül hatékony munkaerő voltam! Vitték a dinnyéimet, mint a cukrot! Sőt, délután még a földre is kivonultam, mint egy kibaszott díva, hogy leszedjük a holnapi árut. (Nem, nem erről a földünkről lopták el a budit.)
                             
Mindemellett az is alátámasztást nyert, hogy legzseniálisabb költőink nem véletlenül voltak alkoholisták, ugyanis nincs inspirálóbb egy üveg pálinkánál. (Talán a jó öreg Jack Daniel’s, de az baromi drága.) Temérdek új cikkötletem támadt, és alig várom, hogy megírjam őket! Szóval, ha netalántán alkotói válságban szenvedtek, egy kis pityóka mindent helyreráz.

Ennyi volt mára, zárul a pónik mókatára!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése